„Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet”
Ez a Kollégiumot alapító Bethlen Gábor gondolata, ami mentén mi is gondolkodunk és anyagilag támogatunk oktatást, oktatással kapcsolatos, azzal összefüggő feladatokat.
Becsöngettek az egyik támogatott intézményünkben, a Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban is.
Az igazgatónő a következőkről tájékoztatott röviden: tanévet nagyon jól kezdtük. A gyereklétszám 20-al nagyobb, mint az előző tanévben. Beindult a középső bölcsis csoport is és megvalósult a beiskolázási tervünk a IX. osztályok esetén is.
Idén összesen 14 gyimesi és gyergyói diák van, akiknek az alkalmankénti hazautazását támogathatuk a Moldvai magyar Oktatásért Alapítvány agyagi segítségével.
Helyi beszámoló az ünnepélyes tanévnyiról.
„Gondolkodjatok, beszéljetek, változtassatok!” – ezzel az idézettel ösztönözte az iskolába visszatérő ifjúságot Kerekes Erika igazgató-helyettes, az ünnepség konferálója.
Oana Badea, Nagyenyed polgármestere hangsúlyozta: az új tanév csak azok számára lesz könnyű, akik rendszeresen tanulnak, ami néha bosszantó és nehéz lehet, de hosszú távon mégis megéri.
Lőrincz Helga, Nagyenyed alpolgármestere szerint a kollégium azért érhette meg a 401 évet, mert itt mindig színvonalas oktatás volt. „Az, ami felületes, hamar megszűnik, ezért van szükség arra, hogy az előttünk álló 401 évben is rendszeresen, folyamatosan és komolyan végezzük a dolgunkat mindannyian.” Az alpolgármester megemlítette: immár tíz esztendeje működik a délutáni oktatás, és újabbnál-újabb lehetőségek adódnak, ezért az iskola diáktanácsát arra buzdította, hogy bátran forduljanak hozzá segítségért.
Fülöp Szabolcs, a szülőbizottság elnöke arra hívta fel a diákok és a pedagógusok figyelmét, hogy három fajta munkavégzés létezik: az immel-ámmal végzett munka, a rendesnek mondható munka (az annyi, amennyi muszáj) és a rendkívüli munka – ez utóbbit javasolta követendő modellnek.
Három igazság, hogy megmaradjanak az iskoláink
Az ünnepség vallásos részét Demeter Szabolcs református iskolalelkész, Szőcs Előd unitárius lelkipásztor és Kovács Szabolcs római katolikus plébános celebrálták, mindhárman egyben az iskola oktatói is. Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével Gudor Kund Botond, a Nagyenyedi Református Egyházmegye esperese, aki megfogalmazta azt a három igazságot, amelyek együttesen szükségesek ahhoz, hogy ne néptelenedjenek el iskoláink. Elsősorban is szükség van arra, hogy minél több gyereket vállaljanak a családok, magyar iskolába írassák és arra ösztönözzék őket, hogy itthon keressék boldogulásukat. Utóbbihoz kötődik szervesen a második feltétel, a gazdasági fellendülés, ami lehetővé teszi a szülőföldön való maradást. A harmadik igazságot „a hivatástudat megélésének” nevezte az esperes, ami egyaránt előfeltétele annak a nemzetmegtartó munkának is, amelyet a pedagógusok végeznek.
Az ünnepségen a negyedikesek meglepetéssel fogadták a nulladikosokat, két diáklány közülük pedig – Hideg Brigitta és Tóth Iringó - gyönyörűen elszavaltak alkalomhoz illő verseket.
A többéves hagyománynak megfelelően, az ünnepség zárómomentuma Szőcs Ildikó igazgatónő köszöntője volt, aki megköszönte a szülőknek, hogy a kollégiumot választották a gyerekek második otthonának és boldogan bejelentette: idén ismét ötszáz fölé emelkedett a létszám, és hosszú szünet után ismét két ötödik osztály indul a kollégiumban.
Két jó hírről számolt be az igazgatónő
A tanév első napján Szőcs Ildikó, a Bethlen-kollégium igazgatónője, két jó hírrel számolhatott be. Az első a már említett létszámgyarapodás és a két párhuzamos ötödik osztály. Az idén 515-re nőtt a létszám, nagyjából egy osztálynyi tanulót jelent ez, ami annak a jele, hogy felfelé mozdulás történt az utóbbi évek stagnáló összlétszámához képest.
Az igazgatónő kihangsúlyozta: a két ötödik osztály az iskolaválasztás és a természetes szaporulat eredményeként jött létre, és nem úgy, hogy a környékbeli iskoláktól vontak el diákokat. Az is megfigyelhető, hogy egyre több vegyesházasságból származó szülő válassza a Bethlen-kollégiumot. „Mindenki nagyon örvend a két ötödiknek, utoljára ezelőtt kilenc évvel volt erre példa” – mondta az intézmény vezetője.
Kérdésünkre Szőcs Ildikó elmondta, melyek az idei jelentősebb taneszköz-fejlesztések. Elsőként a SMART-lab létrehozását említette, amelyet egy PNNR-s pályázatból nyert az iskola. Ez egy különleges tanterem lesz, tehát nem infólabor, hanem ahol bármilyen órát lehet majd tartani. Az okostábla mellett olyan – a hazai oktatásban még alig használt – eszközök lesznek, mint a 3D-s nyomtató, virtuális szemüveg, és ami lényeges: lesznek különféle szoftok is, amelyeket sikeresen fel lehet használni a tananyag változatossá tételéhez. Ugyanakkor a pedagógusok számára kiképzést biztosítanak az eszközök használatát illetően.
Egy másik, szintén PNNR-s programnak köszönhetően, amelyet a helyi önkormányzat pályázott meg, a kollégium új bútorzatot, okoseszközöket és a szakoktatást fejlesztő taneszközöket kaphat.
Szőcs Ildikó igazgató azt is fontosnak tartotta megemlíteni, hogy a közelmúltban, a Magyar Kormány Nemzetpolitikáért Felelős Minisztériumának köszönhetően, az óvodát egy olyan képességmérő és -fejlesztő digitális eszközzel sikerült felszerelni, amelyik elég kevés helyen található az országban. A mért eredményeket az óvónők értelmezhetik, sőt meg is ismételhetik, így világosan nyomon követhető, melyik képesség fejlesztődik és melyik esetében mutatható ki visszafejlődés. Ezeket az eredményeket ismertetni lehet a szülőkkel és fel lehet használni az iskolaérettség tesztelésekor is.
„Felújított iskola, korszerű oktatási eszközök, gyarapodó diáklétszám – mindezek optimistává tesznek az új tanévben” – vonta le a következtetést az igazgatónő.
Forrás: http://szabadsag.ro/-/nagyenyedi-bethlen-kollegium-ismet-ket-otodik-osztaly-indul-kilenc-ev-utan
Borítókép: ifj. Lőrincz Zoltán
Néhány szó a Kollégiumról
A Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium ma szebb, mint történelme során valaha. Akárhányszor is pusztult el, égették és dúlták fel, mindig újjáéledt, főnix madárként támadt fel.
Az újjászületés felejthetetlen dátuma 2016. szeptember 18., a XXI. századi nagy újjáépítést követő újra szentelő ünnepségünk volt.
A Kollégiumot, a fejedelmi központ ékességét, Erdély első egyetemeként 1622-ben alapította Bethlen Gábor, Gyulafehérváron. A késő reneszánsz kor neves európai tanárait nagy ívű tervének megnyerve indult az ősi skóla, az erdélyi kereszténység központjában.
Alapító Fejedelmünk szentistváni nagyságú reálpolitikája és mély Istenhite tette lehetővé, hogy Erdély tündérkertté váljon egy évtized alatt. Nem túl hosszú élete (49 év) során 40-szer olvasta át a Bibliát, hitvallása „Ha Isten velünk kicsoda ellenünk…Róm.8.31”, és cselekvő pragmatizmusa „Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet” biztosította a három részre szabdalt országunk államiságát, annak folytonosságát. A Kollégiumot mérhetetlen bölcs előrelátással, a fenntartó anyagi javak mellérendelésével alapította, melyet törvénykönyvbe is foglalt. Az alapítvány gazdasági és földrajzi központját már akkor Nagyenyeden biztosította.
Az ősi gyulafehérvári épületünket az 1658-s török-tatár dúlás földdel tett egyenlővé. I. Apafi Mihály fejedelem 1662-ben a Kollégium új épületét az alapítványi központban, Nagyenyeden építtette fel.
Akár hányszor is hozott ránk romlást a történelem, Enyed mindig ki-, és felvirágzott, hazai és európai támogatást élvezvén, az építő akarat rendre felülírta a sátáni rombolást. Így volt ez 1704., 1784., 1849., és az államosítások után is.
A Kollégium kezdetektől az erdélyi Kereszténységet, a magyar protestantizmust volt hivatott építeni, éltetni. Méltóbb helye, mint Nagyenyed nem is lehetett volna. Itt virágzott ki az erdélyi reformáció, megalapítván az Erdélyi Református, Evangélikus- Lutheránus és Unitárius Egyházakat (1564-).
Iskolánk történelmét számos irodalmi alkotás dolgozta fel. Talán legismertebb Jókai Mór regénye „A nagyenyedi két fűzfa” című alkotása, melyben megírja az 1704-ben történteket, a Habsburg császári csapatok nagyenyedi pusztítását, a Kollégium felégetését. Hős diákjainkra, halottainkra nem csak a főnix madár, hanem a sétatéri emlékmű is vigyáz, örök feltámadást sugallva nekünk.