Csoma Gergely kapta a 2019 évi Petrás Ince díjat

 

 

LAUDÁCIÓ

Csoma Gergely

 Csoma-Gergely

 

 

Csoma Gergely 1954-ben született Budapesten, egy Erdélyből Magyarországra áttelepült családban, abban a családban, melynek ismert tagja volt Kőrösi Csoma Sándor nyelvtudós. Csoma Gergely műbútorasztalosként, majd kőfaragóként tanult. 1975-77 között a varsói Képzőművészeti Akadémián tanult, majd 1977-től 1982-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt. 1982-ben szerzett oklevelet, diplomamunkájával elnyerte a Magyar Képzőművészeti Főiskola nívódíját.

Csoma Gergely szobrász- és fotóművész, csángókutató, néprajzi gyűjtő, a Magyar Kultúra Lovagja, a Magyar Érdemrend lovagkeresztjének birtokosa.

A legtöbb ember, aki az átlagnál többet tud tenni, stabil családi háttérrel rendelkezik. Csoma Gergely sohasem feledkezik el megköszönni feleségének – aki egyébként a japán nyelv tanára –, hogy elfogadta férje csángó magyarok iránti elkötelezettségét. Leányuk jelenleg Katalóniában textilművész, fiuk pedig hazánk koreai nagykövete.

Csoma Gergely emberi példaképe Domokos Pál Péter volt, aki már 1929-ben – fazekasnak álcázva – ment a csángók közé, vállalva az ismert veszélyeket. Domokos Pál Péter hatására Csoma Gergely először 1977-ben utazott Moldvába. Megrendítő élmény volt számára az ott élő magyar emberek sorsa, lebilincselte kultúrájuk, népművészetük, megőrzött ősi szokásaik gazdagsága. Ettől kezdve, hacsak tehette, Moldvába utazott, a moldvai csángó magyarok között töltött ideje együttvéve meghaladja a két évet. Tanulmányozta az életüket, nyelvüket, gyűjtötte a népköltészetüket, énekeiket, és több ezer fényképet készített, számos filmet forgatott. Vallomása szerint az volt a célja, hogy a „magyar és román nép számára megörökítse a moldvai katolikus magyarok életét, hogy tegyen valamit a huszonnegyedik órában megmaradásuk érdekében”.

Eltökélten végezte önként vállalt munkáját, attól nem tántorította el az sem, hogy hamarosan a román titkosszolgálat látókörébe került. Így belülről megismerhette a román börtönöket, fogdákat, de nem 

hagyta magát eltéríteni nemes szándékától, ha kellett, nevet változtatott, s új névvel, új útlevéllel utazott Moldvába.

A csángó magyarok között élt, beszélgetet velük, segítette munkájukat, és főként tanította gyermekeiket. Fejlesztette bennük a magyarságtudatot, de gondosan ügyelt arra is, hogy ez ne sértsen másokat. Amikor Magyarfaluban tanárként dolgozott, eljátszatta a gyerekekkel a Szent László-legendát, kis színházi előadásként, a szülők, nagyszülők előtt, ami igen jó közösségteremtő lehetőség volt. Vezetésével a gyerekek élményeken keresztül tanultak. Elvitte a gyerekeket a csíksomlyói búcsúra is. Útközben Mária-himnuszokat tanított nekik, magyar imádságokat, csángó népdalokat, mindezt a gyerekek hihetetlen boldogsággal szívták magukba. Természetesen a hatóság emberei ezt is megpróbálták megakadályozni.

Csoma Gergely fontosabb munkái:

 

1.     Csángó gyermektáborok vezetője Lakitelken (1990-91)

2.     Harang öntése és kiszállítása Külsőrekecsinbe (1992)

3.     Első magyartanár Magyarfaluban (2002-2003)

4.     Szent István-szobor Pusztinán (2004)

5.     Szent István-szobor Magyarfaluban (2006)

6.     Álmos fejedelem szobra Klézsén (2008)

7.     Gyerektábor vezetése Forrófalván (2010)

8.     Petrás Incze János-emlékmű felállítása Klézsén (2011)

9.     Gyergyina János-szobor Nagypatakon (2013)

10.    Gyerektáborok vezetése Szitáson (2014-2015)

11.     Közreműködés a csángó-magyar falinaptárok készítésében (2015-től)

12.      Petrus Neumann páter emlékszobra Bogdánfalván (2018)

 

Az a mérhetetlen emberi fájdalom és szomorúság, amit Moldvában tapasztalt, kényszerítette arra, hogy egy idő után ne csak fotózzon, meg néprajzi gyűjtéseket végezzen, hanem bizonyos történeteket, melyekkel szembesült, novellában vagy kisregényben dolgozza fel. Pontosan tudta, hogy nem annak a néhány ezer embernek dolgozik, akik a mostani olvasói, hanem annak az egy vagy két embernek, akinek 200 év múlva véletlenül kezébe kerülnek a Széchényi Könyvtárban porosodó könyvei, és aki így rá fog döbbenni arra, hogy ezek a moldvai katolikusok a valóságban magyarok voltak.

1988 és 2016 között négy fotóalbuma jelent meg a moldvai csángó magyarságról, valamint hat prózai írása (regény, elbeszélés vagy tanulmánykötet). Ezen felül a moldvai csángó-magyarokról dokumentumfilmet is készített – a Magyar Művészeti Akadémia részére –, melyben az övé volt az operatőri, a riporteri és a rendezői munka.

A Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány kuratóriumának döntése alapján a Petrás Incze János-díjat 2019-ben CSOMA GERGELY képzőművész, csángókutató, író kapja.

 

Kérdése van?

Vegye fel velünk a kapcsolatot.