A könyvbemutatóhoz kíválóan megadta az alaphangot a helyszín, a templom áhítata, a megjelentek sokasága és Kiss Gy. László tárogatójátéka. Az érdeklődőket az újlaki egyházközség nevében Szaszovszky József köszöntötte. Az estet Legeza László régi jó barátja, Béres Klára, a Béres Alapítvány elnöke vezette, ő kérdezte a sokoldalú, mérnök-fotográfus szerkesztőt és beszélgetett a jelen lévő sportolókkal.

Legeza László a könyv megszületéséről elmondta: kellenek a példák, a hitvallók, hogy tudjuk, nem vagyunk egyedül. Megemlítette a már elhunytak közül Grosics Gyulát, a „fekete párducot” és Papp Lászlót, akik szintén vállalták hitüket, és ezzel irányt mutattak. A könyvben idézi Szent II. János Pál pápát, akiről köztudott, hogy síelt, úszott, kajakozott, focizott:

"Adjunk hálát Istennek a sport ajándékáért, ami erősíti az ember testét, szellemét és akaraterejét, melyeket mind Teremtőnktől kaptunk.”

Beran Ferenc, a templom plébánosa is a szerzők egyike. Ő temette a sok világversenyt nyert atlétát, Kalocsai Henriket, aki a fontosabb távolugrások előtt keresztet vetett, amit fel is róttak neki. „Minden évben a halottak napja utáni időben az elhunyt sportolókért szentmisét mutatunk be a budapest-újlaki Sarlós Boldogasszony-templomban. Néhány éve a templom falára emléktáblát is elhelyeztünk” – mondta el Ferenc atya.

Bányai Miklós örökös magyar bajnok vízilabdázó vallja:

A véletlen Isten művészneve, és az ő kezében a sport is – sikereivel és kudarcaival együtt – csak egy eszköz, hogy egyénre szabott tervét megvalósítsa. Az isteni irgalmasság fényében minden a helyére kerül, az öngólok már nem is öngólok, hanem az egyéni tökéletesedés, azaz megistenülésünk földi állomásai.

Bőhm Csaba 23 éves öttusázó vallásos családban nőtt fel, de csak a betegsége időszakában, amikor a legmélyebben volt, értette meg igazán a teremtői szándékot. A covidjárvány időszakában egy komoly rosszulléte utáni vizsgálatok során elvették a versenyengedélyét, és úgy volt, hogy talán nem is versenyezhet többet.

Kellett a mélypont, kellett a felismerés, hogy abszolút jelentéktelen vagyok, és hogy nem én irányítom a történéseket.
Isten kezébe helyeztem életemet, és azt mondtam, hogy ha kell, elengedem az öttusát. Néhány napra rá visszakaptam a versenyengedélyemet.”

Foltán László olimpiai bajnok kenus egyebek mellett arról beszélt: „Istenhez való viszonyod az embertársaiddal való viselkedésed tükrében látszik.” Isten ajándékának tartja egészségét és azt az energiát, amelyet a család ad számára.

Hargitay András világ- és Európa-bajnok úszó még kisgyermekként elvesztette édesapját, aki a mennyből, Isten mellől segítette őt. „Felálltam a rajtkőre. És akkor, ott megéreztem apukám jelenlétét. Mögöttem állt. »Ne félj! – súgta. – Veled vagyok.«” András úgy véli: „Bár a Teremtő mindenütt és mindenben jelen van, körülvesz bennünket, de mégis csak akkor tapasztalhatjuk, »láthatjuk«, ha hagyjuk megnyílni a lelkünket.”

Ivánka Mária nemzetközi sakknagymester nagyon hálás a Mindenhatónak a talentumaiért, melyeknek a sakk-karrierjét köszönheti.

Jónyer István világbajnok asztaliteniszező írásának címe: A Hit ereje. Már versenyzői pályafutása kezdetén sem volt kérdés számára, hogy Isten létezik, ami minden kritikus helyzeten átsegítette.

Makray Katalin olimpiai ezüstérmes tornásznő életének kerete az Isten–haza–család egysége. „Hinni Istenben, a jó cselekedetekben, szolgálni a családért, a hazáért, a mindennapokért, ameddig élek” – vallja.

Mihálffy Kinga para-asztaliteniszező, aki születése óta mozgássérült, eleinte azt a kérdést tette fel: Miért én? De immár azt vallja: „Istennek így van terve velem.”

Nedeczky Júlia hegymászó már vallomásának címében elmondja, miért indul el újra és újra: „Megérinteni az eget”.

Poós Gergely szervátültetett teniszező 17 évesen, sok kórházban töltött év után kapott új vesét és él teljes életet családjával. Az ő hitvallásának címe is sokatmondó: „Isten tenyerében”.

Regőczy Krisztina olimpiai ezüstérmes, világbajnok műkorcsolyázó így emlékszik vissza: „A magyar himnuszt hallgatva Édesanya büszkeséggel teli, örömkönnyektől csillogó szemét kerestem, mint mindig…, és lelkemben csordultig tele hálával és boldogsággal arra gondoltam: »Szépen, őszintén, alázattal kérj, és megadatik néked.«”

A jó hangulatú est végén sokan dedikáltatták a könyvet a sportoló szerzőkkel, akikkel még beszélgetni is volt idő.

A könyv szerzőinek teljes névsora: Balczó András, Bányai Miklós, Beran Ferenc, Bőhm Csaba, Ekler Luca, Fazekas-Gondos Flóra, Foltán László, Hargitay András, Ivánka Mária, Jónyer István, Kiszli Vanda, Makray Katalin, Mihálffy Kinga, Nedeczky Júlia, Poós Gergely, Regőczy Krisztina, Schmitt Pál, Szabadhegÿ Kristóf és Telek András.

Forrás: Magyar Kurír

Szöveg és kép: Sipos Kata